Március 30. óta kosarazik a Dodge City Legend nevű amerikai kiscsapatban – amely az USBL-ben (United States Basketball League) működik – egy Szun Ming-ming nevű kínai fiatalember. Ugyan csak meccsenként öt percet tölt a parketten, mégis ő az első számú attrakció. Nem tehet róla, semmit sem produkált azért, hogy mindenki őt nézze, csupán a világra kellett jönnie, és növésnek kellett indulnia.
Ez sikerült is neki oly mértékben, hogy tulajdonképpen nem is tudta abbahagyni. Mármint a növekedést. Úgyhogy le kellett állítani: tavaly megoperálták Los Angelesben, s most úgy tűnik, megállt a folyamat.
Csekély 236 centinél…
Igen, Szun Ming-ming napjaink legmagasabb kosárlabdázója – simán zsákol a parketten állva –, habár az örökranglistán nem férne fel a dobogóra. Az észak-kínai Mandzsúriában született, Harbinban élt, 21 évesen arról álmodik, hogy világhírű honfitársa, Jao Ming (a Houston Rockets 226 centis centere) nyomdokaiba léphessen.

Szun tavaly repülte át az óceánt, elsősorban azért, hogy eltávolítsák koponyájából azt az agytumort, amely az agyalapi mirigyet nyomta. Emiatt termelődött fokozott mértékben a növekedési hormon; a rendellenesség egyébként prognosztizálható módon a fiatalember korai halálához vezetett volna.
Az operációt augusztus 31-re tervezték, csakhogy Szunnak nem volt betegbiztosítása az Egyesült Államokban, ezért valahogyan össze kellett kalapozni a műtéthez szükséges pénzt.

Szun szerencsésen felépült, s most a Dodge City csapatában próbálja elérni azt a szintet, amely az NBA-hez szükségeltetik. Ugyan 2005-ben már jelentkezni akart a draftra – nem teljesen analfabéta a sportághoz, korábban szerepelt a kínai ifjúsági válogatottban –, de rozoga egészségi állapota miatt akkor még eltanácsolták.
Közben Szunra a média is felfigyelt. A Discovery Health Channel dokumentumfilmet forgatott róla „Anatomy of a Giant” (Egy óriás anatómiája) címmel. A filmet október 15-én mutatták be az Államokban.

A minden idők legmagasabb kosarasait lajstromozó lista élén álló libanoni Szulajman Ali Nasnusról csak annyit tudni, 1960-ban, Rómában megoperálták, hogy valamiképpen megállítsák fékezhetetlen – s az életét veszélyeztető – növekedését. A feljegyzések szerint 1962-ben szerepelt a libanoni kosárlabda-válogatottban, ekként ő számít a valaha volt legmagasabb kosarasnak, sőt sportolónak.
Sultan Kosen manapság is aktív, 23 éves és a Galatasaray játékosa. Törökország keleti, Irakkal határos tartományában született, a kurd népcsoporthoz tartozik, és ugyanúgy, mint a többiek, ő is az akromegália nevű hormonális betegségben szenved. Orvosai szerint még akár további tíz centit is nőhet, ennek ellenére tervei között szerepel az NBA meghódítása.
A lista harmadik helyén álló Alekszandr Szizonyenko a nyolcvanas években kosarazott a szovjet bajnokságban – nem is rosszul. A Szpartak Leningrád és a Sztroityel Kijev centere volt, a CSZKA is megkörnyékezte, de abban az időben már gyakoriak voltak az akromegáliából eredő sérülései. Növekedését nem sikerült megállítani. Akkoriban 230 centi volt, de ma, 45 évesen 241 centi és 186 kiló, 58-as cipőt hord – ha tud magának venni, mert rokkantnyugdíjasként szó szerint nyomorog.

Az óriások közül a legismertebb a szudáni Manute Bol, aki a Washington Bullets centereként az NBA-ben is jól játszott, no és a román Gheorghe Muresan, azaz „Gyurika”, akinek persze semmi köze Magyarországhoz, csak mifelénk becézték így. Muresan a Kolozsvár melletti Detrehemben (Triteni) született, s a teljesen normális Bollal ellentétben neki is az agyalapi mirigye kezdte ipari mennyiségben termelni a növekedési hormont. Profi karrierjét a francia Pau-Ortheznél kezdte, majd a csúcsra a Washington Bulletsnél ért fel, hasonlóan Bolhoz.

A „mindössze” 228 centis Shawn Bradley, az egykori mormon misszionárius a Dallas Mavericksnél domborított, mielőtt idén, 34 éves korában visszavonult.
Jao Ming, napjaink legismertebb, s legjobb óriása 226 centi magas, tökéletesen egészséges, miként Bradleynek sincs semmi baja. Jao a világ egyik, ha nem a legkiválóbb centere, sokak szerint már jobb a 35. születésnapja felé araszoló Shaquille O’Nealnél. A Houston Rockets jelene és jövője Jao széles vállain nyugszik.
Janis Krumins volt az első, mifelénk is ismert túlméretezett kosaras. A szovjet válogatott lett származású, 223 centis centere az 1956-os, az 1960-as és az 1964-es olimpián is szerepelt, s mindháromszor ezüstéremhez segítette csapatát. A mi 1955-ös Eb-győztes aranycsapatunk még élő kiválóságai mesélhetnének a lett Góliátról.

Arvydas Sabonis egyetlen centivel alacsonyabb Kruminsnál, viszont egy fejjel túlnőtt mindenkit – a játékintelligencia terén. Minden idők legcsodálatosabb óriása a Zalgiris Kaunasszal megannyi szovjet bajnokságot nyert a nyolcvanas években, legyűrve a kommunista államhatalom által támogatott, a 220 centis Vlagyimir Tkacsenko vezérelte CSZKA Moszkvát. Később Spanyolországban a Valladolidban, majd a Real Madridban profiskodott, 30 évesen pedig az NBA-be szerződött, a Portland TrailBlazershez, s ott is fényes karriert futott be.
Egyéni tragédiája, hogy a remek litván válogatottal csak Eb-ezüstig és olimpiai bronzéremig jutott…