Adatok
Született: 1934 dec 16, Washington, D.C Magasság: 196 cm Súly 100 kg Egyetem: Idaho (1 évig), Seattle (2 évig) Csapatok: Minneapolis/Los Angeles Lakers (1958-1972)
	Pályafutás
Az 1958-as draft első választottja mint megmentő érkezett a harmatos Lakershez. Ez maradéktalanul sikerült, csapatát döntőbe vezette első évében. Ráadásul az All-Star gálán megosztott MVP díjat érdemelt ki Bob Pettit-tel. 24,9 pontja 15 lepattanója azonban csak bemelegítés volt a remek kiscsatárnak. Egyre fejlődve 1960/61ben 34,8 pontot ért el. November 16-án 71 pontot szórt a New York Knicksnek, 25 lepattanó kíséretében. Mindezt a maga nyugodt stílusában érte el. Magasabb ellenfeleit lefutotta, az alacsonyabbakat pozíciójátékban gyűrte le. Dobócselek egész arzenálját volt képes bevetni, félelmetes gólérzéke miatt nehéz helyzetekből is betalált. Védőjének pillanatnyi megingását is észrevette, és kegyetlenül büntetett. Ha középtávoli tempója nem talált, nem aggódott. Korának egyik legfélelmetesebb atlétájaként könnyedén visszaszerezte elrontott dobását. Ha szabálytalankodtak vele szemben, büntetőit megbízható hatékonysággal értékesítette. Igazi csapatjátékosként ügyesen passzolt az üresen állókhoz, nem nevezhető önzőnek. 1961/62-ben 38,3 pontot ért el a katonaság miatt limitált szezonjában. A rájátszásban mindent megtett Westtel az oldalán, ám a Döntőben még 61 pontja sem volt elég az aranykorszakát élő Boston ellen. 1962/63-ban tovább csiszolta sokoldalúságát, 34 pontot, 14,3 lepattanót 4,8 gólpasszt elérve, miközben 83,7% büntetett a vonalról. Ám a Kelták ismét elválasztották a gyűrűktől. 1963/64-ben kezdődtek a kínzó térd problémák, melyek visszavetették teljesítményében. Ám még így is (1965/66 kivételével mikor 16,6 pontra esett az átlaga) legalább 24 pontot regisztrált és tagja volt az All-Star csapatoknak, valamint a legjobb ötösnek egészen 1969-ig A 60 évek Celtics-e megállíthatatlan falat képzett, 1969ben még Wilt Chamberlain segítségével sem tudták legyűrni őket. 1970ben egyre jobban gyötörték térdfájásai, így nem tudott önmagához méltó lenni a Döntőben. 1970/71-ben gyakorlatilag véget ért a karrierje, a térdei megadták magukat. 1972-es visszavonulásának szomorú színezetet ad, hogy ez volt a nyugati part első diadalmas szezonja. 1975-79-ig edzői szerepben láthatták viszont a New Orleans Jazz csapatánál, mérsékelt sikerrel. 1980-tól a Halhatatlanok csarnokának tagja, 1996-tól a Legjobb 50 játékos között láthatjuk nevét. 1986-tól igazgató a Los Angeles Clippers csapatánál. A borzadályos 1987-es szezon után a csapat lassú építkezése 1992-re ért célba, 16 év után az első rájátszást elérve. 1993-ban megismételték a bravúrt, azóta viszont csak reménykedhetnek. Elgin Baylor csodás karrierjét beárnyékolta a félelmetes Boston, gólkirályságra nem volt esélye Wilt Chamberlain ellenében, sérülése után a fiatalok előzték meg. Ám játéka egészen kivételes volt. Mozgása elegáns, csak Julius Erving, Michael Jordan és Connie Hawkins említhető vele egy szinten. Megreformálta a csatárjátékot, kitörölhetetlen nyomot hagyva az NBA rajongók emlékezetében. Végezetül álljanak itt a volt csapattárs, a legendás Jerry West szavai: „Az egyik leglátványosabb dobójátékos volt, aki valaha kosárlabdázott. Még a mai csatárok között sincsenek sokan, akik vele összevethetőek.”